A népsűrűség, a munkavállalók otthonának mérete és a társadalmi, kulturális szokások mind szerepet játszhatnak abban, hogy az emberek visszatérnek-e az irodába. Vannak olyan országok, ahol átlagosan havonta 1,6 napot dolgoznak távmunkában és vannak olyanok, ahol ez havonta akár 4 vagy 6 napot is jelent. Bejegyzésünkben megnézzük hogyan alakult világszerte a hibrid munkavégzés.
A New York Times beszámolt egy felmérésről, ami 34 országban 42 000 munkavállalót vizsgált, hogy hogyan alakult egyes régiókban a hibrid munkavégzés. Kiderült, hogy a népsűrűség, a Covid miatti lezárások hossza és az adott országban érvényesülő munkavállalói jogok is befolyásolták.
Az otthoni munkavégzés arányának az alakulása a világban
Míg például Dél-Koreában mindössze átlagosan 1,6 napot, Japánban 2 napot tölthetnek egy hónapban távmunkával a munkavállalók, addig Nagy-Britanniában 6 napot. Németországban átlagosan 4 napot, vagyis nagyjából heti 1 napot.
Ausztráliában már az ötnapos munkahétet is túllépi a távmunka mértéke havonta, itt az átlag 5,2 nap. Az Egyesült Államok még ezt is meghaladja, ugyanis 5,6 nap az átlag és a kutatásban multinacionális cégek vezetői azt nyilatkozták, hogy bár nem tették kötelezővé a visszatérést, a dolgozók mégis úgy érzik, ha nem járnak be, kimaradnak valamiből (fomo – fear of missing out élmény miatt).
Nagyvállalati home office
Globális cégeket irányító ügyvezetők általában megtapasztalják ezt a sokszínűséget, például a Cisco technológiai vállalat vezérigazgatója, Jeetu Patel, aki világszerte 85 000 alkalmazottat vezet. Míg az ázsiai irodákban nyüzsögnek az alkalmazottak, addig a világ más részein ez jóval kevésbé jellemző. A cég hagyta, hogy regionális vállalatai maguk döntsenek az irodai jelenlétről.
A kulturális normák is döntő tényezőt jelentenek, mert míg egyes kultúrákban a munkavállalók megfogalmazzák igényeiket a vezetőik felé, akár a flexibilitásra vonatkozóan, akár csapatok is megállapodhatnak a hibrid munkavégzés kereteiről, vagy Európában például a szakszervezetek is beszálltak az ilyen jellegű egyeztetésekbe, addig más munkakultúrákban ez sokkal kevésbé jellemző.
Összességében megállapítható, hogy az ázsiai országokban a munkáltatók kevésbé tették magukévá a home office és a távmunka gondolatát az európai és az amerikai kontinens munkaadóihoz képest. A kutatók úgy vélik, hogy a lakhatási körülmények is szerepet játszanak a munkába való visszatérési szokásokban. Az Egyesült Államok külvárosi részein, ahol az embereknek nagyobb otthonuk és akár otthoni irodájuk is van, a munkavállalók lassabban mennek vissza az irodákba. A sűrűn lakott városokban, különösen Ázsiában, általában magasabb az irodába való visszatérési arány, gyakran azért, mert az alkalmazottak nehezen tudtak produktívak lenni a sok családtaggal megosztott kis lakásokban.